Dráma a listavezető otthonában, avagy 2 percre a dicsőségtől

Az a legbosszantóbb, amikor MAJDNEM sikerül…

Senki sem gondolta, hogy mindhárom ponttal hazatérünk a listavezetőtől és a játékosokon, meg az elszánt fanatikusokon kívül igen kevesen hittek az egy pont megszerzésében is akár. A legfájóbb pedig ilyenkor, ha tényleg csak a hajszálon múlik. Aki nem látta a mérkőzést, annak az eredmény nem mond sokat, szoros hazai siker és annyi. Ez azonban több volt annál.

Tudtuk, hogy nehéz mérkőzés vár ránk, de hittük, hogy küzdéssel és kellő öszpontosítással akár elérhetünk egy gólnélküli döntetlent is, ami az utóbbi években sem nekünk sem másnak nem igazán sikerült a bányász-városban.

Az hogy az első félidőt döntetlenre hoztuk, már félsiker volt. De egy ilyen csapat ellen mindig benne van a játékoban, hogy 2 perc alatt eldöntik a meccset, másik 5 perc alatt pedig ki is tömik az ellenfél kapuját.

A második félidőben is tartott a baláni fölény, de fiaink jól állták a sarat, harciasan küzdöttek, miközben az idő csak fogyott. Közben csattogtak a lábszárvédők, a hazaiak nem kímélték a fiatal játékosainkat sem, a játékvezető pedig nem nagyon stresszelte emiatt magát.

Az idő teltével úgy tünt, talán megszülethet a meglepetés, s amikor a játékvezető felmutatta a hosszabbítás perceit, tudtuk, hogy tényleg egy karnyújtásnyira vagyunk az egy ponttol. Aztán, ahogy ez a kiscsapatokkal lenni szokott, a szerencse ( és sokak szerint a játékvezető is) Góliát oldalára pártolt, s a rendes játékidő utolsó percében, ahelyett, hogy berugjuk ordító helyzetünket, hibáztunk a kapu előtt, s a kontrát követően büntetőhöz jutott a hazai csapat. A hazaik gól felelőse pedig nem hibázott 11 méterről, így eldőlt a három pont sorsa. Játékosaink teljesen összezuhantak, nehéz feldolgozni egy ilyen pillanatot. Így történhetett meg az is, hogy a 93. percben mégegyszer sikerült betalálnia az ellenfélnek, bár ez ekkor már senkit nem érdekelt.

Nem tudtunk csodát művelni, s ilyenkor, mikor ilyen kevésen múlik, akkor ez még jobban fáj, mint, amikor 5-6 góllal kapunk ki.

Abban a reményben vágunk neki a következő fordulónak, hogy remélhetőleg egyszer mellénk is elszegődik a szerencse, nem csak mindig ellenünk!