Hajrá Csicsó! Hajrá Csicsóiak!

Legfrissebb

Almás (is) kipípálva

Ha az ellenfél tabellán elfoglalt pozicióját néztük, akkor könnyű mérkőzés, ha pedig Doltea és László Zsolt hiányát és az almási alakulat csíkszeredai erősítését néztük, akkor nehéz mérkőzés várt ránk.

Az utóbbi történt. Bár végig mezőnyfölényben játszottunk, fiainkon érződött Gica mester munkája, s az is hamar feltűnt, hogy jóval jobb fizikai állapotban vagyunk, mint homorodmenti ellenfelünk, azért ez nem akart gólokban is megmutatkozni. Félő volt, hogy a sok kihagyott helyzet és egy, az ellenfél által is jogos büntető meg nem ítélése ellenünk fordul és egy gyors kontra végén esetleg a mi kapunkat veszik be. Ez azonban nem az a nap volt, amikor az ellenfél gyors kontrákra lett volna képes. Bár néha meg-meg próbálkoztak egy-egy lövéssel, az vagy nem talált el a „célig”, vagy portásunk magabiztosan hárított.

Aztán, hogy mégse döntetlennel vonuljunk a szünetre, arról a jó formában és nagy kedvel játszó Bálint Csaba döntött, amikor egy szögletet követő kavarodás után a jobb felső sarokba helyezte az elé pattanó labdát. Jókor volt jó helyen és nem sokat tapogatózott, büntetett!

A második félidőt is jól kezdtük, egymás után építgettük a támadásokat, ám a második találatunk egy kontra végén érkezett. Az ellenfél által felrúgott labdát Duduly Miklós fejelte erősen vissza félpályáról egészen a védők vonaláig, ahol Bálint tisztán vehette át, majd okosan a bal hosszú sarokba helyezte az egyébként remeklő Horváth mellett. 2-0 és ezzel úgy tűnt milyen a mérkőzés…

Nea Gica végre hajtotta szokásos cseréjit, a közönség meglepetésére, a csapat „patronja” (jobb helyeken így mondják) Péter Lukács is bizalmat kapott, állítólag azért, mert minden edzés aktív résztvevője és mikor, ha nem most járt ki neki a játékjog?

Hogy a vége se legyen izgalommentes, tíz perccel a hármas sípszó előtt Székely Zoltán csavarta el a labdát a sorfal mellett, amely végül a hálóban landolt. 2-1 és ezzel ismét játékban volt Almás a történelmi 1 pontért.

Azonban hiába támadtak lelkesen a kék-fehérek, Kelemen magabiztosan állta a sarat, így maradt a 2-1-es végeredmény, melynek végén Bálint a góljait Magyarországról hazalátogató párjának dedikálta.

A vasárnapi siker egyik kulcsa talán a lelkes közönség volt, hisz 9opercen keresztül megállás nélkül bíztatták a hazai csapatot. Nekik ezúton is szeretnék hálánkat kifejezni!

A következő fordulóban Gyergyóba utazunk, ahol igen nehéz mérkőzés vár ránk, de bízunk benne, hogy a befektetett munka meghozza gyümölcsét.

Kötelező győzelem után. Kötelező győzelem előtt!

A végső elszámolás szempontjából fontos 3 pontot szereztünk itthon, hisz a nagy mesterek is azt mondják, hogy egy bajnokság megnyeréséhez kötelezően hozni kell a „kiscsapatok” elleni meccseket, aztán a rangadókon történik valami.

Bár tartalékosan álltunk fel a parajdi együttes ellen (több játékos is számára „idegen” poszton játszott, pl Zerkula a védelemben kapott munkát) azért a 4-1-es győzelem magabiztosnak mondható, úgy, hogy még az is belefért, hogy büntetőt hibázzunk.

Alin duplázott, természetesen Doltea is beköszönt és büntetőből Kelemen Attila is bevette a vendégek kapuját. A négy gólunkra csupán egyel tudtak válaszolni a sóvidékiek, azt is 11-esből szerezték.

A következő mérkőzésünket vasárnap játszuk, ugyancsak hazai környezetben a tabella utolsó helyén szerénykedő almási csapat ellen. Bár a téli átigazolási szezon során erősítettek a homorodmentiek, idén csupán egy mérkőzést sikerült nyerniük, így ez a mérkőzés is kötelező győzelemnek számít ránk nézve.

Együttesünk jelenleg a negyedik helyen van a tabellán, bár egyenlő ponttal a csíkszeredaiakkal, akiknek jobb a gólarányuk, bár az egymás elleni mérkőzésünkön sikerült megverni őket, így minket illet a harmadik hely. Reméljük a szezon végén helyet cserél a két csapat, bár a szentegyháziak is beérhető távolságra vanak.

Dráma a listavezető otthonában, avagy 2 percre a dicsőségtől

Az a legbosszantóbb, amikor MAJDNEM sikerül…

Senki sem gondolta, hogy mindhárom ponttal hazatérünk a listavezetőtől és a játékosokon, meg az elszánt fanatikusokon kívül igen kevesen hittek az egy pont megszerzésében is akár. A legfájóbb pedig ilyenkor, ha tényleg csak a hajszálon múlik. Aki nem látta a mérkőzést, annak az eredmény nem mond sokat, szoros hazai siker és annyi. Ez azonban több volt annál.

Tudtuk, hogy nehéz mérkőzés vár ránk, de hittük, hogy küzdéssel és kellő öszpontosítással akár elérhetünk egy gólnélküli döntetlent is, ami az utóbbi években sem nekünk sem másnak nem igazán sikerült a bányász-városban.

Az hogy az első félidőt döntetlenre hoztuk, már félsiker volt. De egy ilyen csapat ellen mindig benne van a játékoban, hogy 2 perc alatt eldöntik a meccset, másik 5 perc alatt pedig ki is tömik az ellenfél kapuját.

A második félidőben is tartott a baláni fölény, de fiaink jól állták a sarat, harciasan küzdöttek, miközben az idő csak fogyott. Közben csattogtak a lábszárvédők, a hazaiak nem kímélték a fiatal játékosainkat sem, a játékvezető pedig nem nagyon stresszelte emiatt magát.

Az idő teltével úgy tünt, talán megszülethet a meglepetés, s amikor a játékvezető felmutatta a hosszabbítás perceit, tudtuk, hogy tényleg egy karnyújtásnyira vagyunk az egy ponttol. Aztán, ahogy ez a kiscsapatokkal lenni szokott, a szerencse ( és sokak szerint a játékvezető is) Góliát oldalára pártolt, s a rendes játékidő utolsó percében, ahelyett, hogy berugjuk ordító helyzetünket, hibáztunk a kapu előtt, s a kontrát követően büntetőhöz jutott a hazai csapat. A hazaik gól felelőse pedig nem hibázott 11 méterről, így eldőlt a három pont sorsa. Játékosaink teljesen összezuhantak, nehéz feldolgozni egy ilyen pillanatot. Így történhetett meg az is, hogy a 93. percben mégegyszer sikerült betalálnia az ellenfélnek, bár ez ekkor már senkit nem érdekelt.

Nem tudtunk csodát művelni, s ilyenkor, mikor ilyen kevésen múlik, akkor ez még jobban fáj, mint, amikor 5-6 góllal kapunk ki.

Abban a reményben vágunk neki a következő fordulónak, hogy remélhetőleg egyszer mellénk is elszegődik a szerencse, nem csak mindig ellenünk!

Nyereséget „szenvedtünk”

Mivel a mai ellenfelünk a mezőny végén bandukol, így a hazai szurkolók is sima csicsói győzelemre számítottak. A mérkőzés azomban tartogatott olyan meglepetéseket, aminek nem igazán örülhettünk.

Az első félidő nem hozott rossz játékot, voltak helyzetek mind két kapunál, gól azomban úgy tűnt nem fog születni. Hol a hálóőrünk hárított magabiztosan, hol csatárjaink voltak pontatlanok. Az első félidő hajrájában aztán megtörtént az, ami minden edző rémálma, csapatunk tíz főre csökkent, mivel egy ütközés után sportszerűtlenséget észlelt a játékvezető, amit piroslappal „díjazott”. László Zsolt idő előtt mehetett zuhanyozni és ez úgy tünt rányomja pecsétjét a mérkőzésre. Volt, aki a döntetlennel is beérte volna ezekután, hisz jócskán adódott helyzetük a vendégeinknek is. Az „öreg” Doltea azonban nem érte be. Még az első félidő lefújása előtt a hálóba vágott egy Zerkulától kapott labdát a kontra végén. Gica mester így megsimogathatta a kobakját, hisz a második félidőre már taktikát tudott változtatni.

A második játékrész is jó játékot hozott, ám a vendégek alig jutottak el kapunkig, miközben mi egymás után dolgoztuk- és hagytuk ki a nagyobbnál nagyobb helyzeteket. Félő volt, hogy ez meg is boszulja magát. Aztán, hogy a hazai szurkolók se kapjanak szívstoppot ismét Zerkula passzolt keresztbe a gyimesi kapu előtt, s így az érkező Alinnak csak be kellett passzolnia a labdát az üres kapuba. A mérkőzés talán legszebb jelenete volt, ahogy 1-2 érintős passzokkal kijátszották az ellenfelet a hazai játékosok. A gól után szemmel láthatólag feladták a vendégek a küzdelmet, így történhetett meg, hogy Bálint, beállását követően majdnem minden labdaérintéséből gólt szerezhetett volna, ám végül egyikből sem tette.

Összegzésként elmondhatjuk, hogy egy szórakoztató mérkőzésen vagyunk túl, amit könnyedén el is veszíthettünk volna, ám hitünknek és harciasságunknak köszönhetően, a magunk oldalára fordítottunk.

A következő forduló hozza mindenbizonnyal a bajnokság legnehezebb mérkőzését számunkra, ugyanis a listavezető baláni csapathoz utazunk, de a csicsói csapat mindenhová nyerni megy, így akár ez is benne van a pakliban. Amennyiben pozitív eredménnyel térünk haza, az igéret szerint Gica mester állja majd a „tiszteletet”.

Jó lenne megkarcsúsítani a pénztárcáját…mert focizni szeretünk, s múlatni azt tudunk!!!

Két meccs, 4 pont! Kezdésnek nem rossz!

Ismét útjára indult a Román VI. Liga, melynek a mi csapatunk is most már évről-évre elengedthetetlen szereplője.

Az első mérkőzést a gyímesi csapat kérésére elhalasztottuk, így rögtön a második fordulóban a több III. Ligás játékost a soraiban tudó Udvarhely II. csapatához látogattunk. Több meghatározó játékosunk is hiányzott ( Doltea Gabriel, Szabó Sándor, László Zsolt), így azt mondhatjuk, hogy Andronic mester fiai remekül helyt álltak Udvarhelyen és szereztek egy nagyon értékes pontot, bár Részeg Előd révén akár a három pont is meglehetett volna. Nem volt szerencsénk…

A harmadik fordulóban ugyancsak egy udvarhelyi csapattal találkoztunk. Az Udvarhelyi Roseal bár a bajnokság utolsóelőtti helyezettje jelenleg, a szezon folyamán okozott már pár meglepetést, például amikor csapatunktól rabolt értékes pontot, vagy ugyancsak döntetlent ért el a csíkszeredaiak ellen. Ezúttal is bebizonyították a veteránok, hogy öreg róka nem vén róka és meg is szerezték a vezetést.

Szerencsére nem pánikoltak be fiaink, így Doltea révén meg volt az egyenlítés már az első félidő hajrájában, így a szünetet követően tisztalappal vághattunk neki a második félidőnek. Úgy tűnik Gica mester szavai hatottak játékosainkra, hisz László Zsolt révén előbb vezetést szereztünk, majd Zerkula Zsoltnak köszönhetően már kettő volt a különbség javunkra.

Az ellenfél aztán beügyetlenkedett egy öngólt is, majd, ahogy a csapattársai is becézik, Illyés Csabát, a „csicsói Zidane” tette fel az „i”-re a pontot a 85-ik percben.

Magabiztos győzelmünknek köszönhetően ott maradtunk az élmezőnyben, bár jelenleg egyenlő ponttal állunk, a télen jócskán megerősödött Csíkszeredával. Igaz, egy mérkőzéssel kevesebbet játszottunk a városi csapatnál, s ha csütörtökön győzni tudunk akár a dobogó harmadik fokára is felléphetünk.

A téli játékos-mozgásnak köszönhetően 6 hónapra megváltunk Vrabie Adriantól, aki jelenleg a szeredai együttest erősíti, továbbá Balogh Zsolt cserélte fel kezdőjátékosi posztját a szentmihályi kispadra. Zalánhoz hasonlóan Becze Gábor is a szentmihályi együttesben folytatja.

Jó hír azonban, hogy Doltea Gabriel még mindig sorainkban van, illetve visszatért csapatunkba Mitocaru Alin is, aki évekkel ezelőtt erősítette együttesünket. Alinnal tartott Irimia Onisim is, ugyancsak Balánról és megszereztük a Csíkszeredai VSK csapatától Duduj Miklóst.

Ebben a felállásban vágunk tehát neki a tavaszi szezonnak, abban a reményben, hogy a dobogón végzünk az utolsó fordulót követően.

Télen sem áll meg a laszti

Bár az őszi szezon véget ért, nem állt meg sem a labda, sem a futballélet a csicsói focisták körében. A hétvégén Gyimesben szerepeltek, igen jó eredménnyel, hisz a torna végén egy évre ők kaphatták meg a Csángó vándor-kupát, miután a döntőben, büntetőpárbaj után, másodszor is legyőzték az ugyancsak esélyes Fókusz csapatát.

A nap krónikájához hozzá tartozik az is, hogy a csicsóiak a második mérkőzés után kénytelenek voltak lecserélni kapusukat egy mezőnyjátékosra, mivel Catalin megsérült. A helyét a nagypályán középhátvédként remekelő Vili vette át, aki aztán győzelemre vezette a felcsíki gárdát.

A hétvégi eredmények:

A Csoportban: Csicsói KSE – Fókusz 2-1
KSE – Fiság 4-1
KSE – Középlok 8-0
A negyeddöntőben: KSE-Hidegség 6-1
Elődöntő: KSE – Csellengők 2-1
Döntőben: rendes játékidő után 1-1 büntetőkkel 4-3


Vereség az idény leghosszabb találkozóján

( Bálint ezúttal a kispadról nézte végig haláltusánkat)

A bajnoki fordulók lejártak idénre, utolsó felvonásként pedig egy Románia Kupa mérkőzés várt együttesünkre. Kicsit az az érzése volt az embernek, hogy Gica mester fiai túlságosan is komolyan vették a szezon végi pihenőt, hisz a vasárnapi szentsimoni mérkőzésre mindössze 11 játékos gyűlt össze, ami azt jelentette, hogy egy esetleges sérülés esetén nem lett volna, akit a mélyvízbe dobni. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy több játékos bajlódik kisebb-nagyobb sérüléssel, a gólfelelős Doltea pedig sajnos nem tudott jönni erre a mérkőzésre. Így aztán több olyan  kerettag is játéklehetőséget kapott, aki idén kevesebbet szerepelt.

A mérkőzés nem indult túl „fényesen”, hisz már az első negyedóra végén vezetést szereztek a hazaiak, mi pedig ezt követően tucat számra dolgoztuk ki a helyzeteket, egyenlíteni azonban nem tudtunk. Úgy festett 1-0-al ér véget a találkozó, hisz esélyeink igencsak csökkentek, amikor fiatal támadónk Róth sérülés miatt elhagyta a játékteret. Bár tíz emberre fogyatkoztunk mégsem adtuk fel és 3 perccel a vége előtt Vrabie gondolta úgy, hogy nem adhatjuk könnyen a bőrünk, így szabadrúgásból tette próbára a hazai kapust. A hazaiak nagy bánatára, lelkes kispadunk örömére a szentsimoni hálóőr nem állta ki a próbát, így jöhetett a kétszer 15 perces hosszabbítás.

Jó okunk volt abban reménykedni, hogy büntetőpárbajra tudjuk menteni a találkozót, hisz harciasan védekeztünk a ráadásban is. A hosszabbítás 20. percében aztán Tompos szegte kedvünk, hisz találatával ismét megszerezte a vezetést csapatának, mi pedig már nem tudtunk megújulni a hátralévő 10 percben.

Szentsimon nyert és tovább jutott a negyedik fordulóba, mi pedig az idén sem nyerjük meg a sokak által alábecsült és második helyre rangsorolt Románia Kupát. Papíron meglepetés született, ám, ha a tényeket vesszük figyelembe azaz, azt, hogy mindössze 4 alapjátékosunkkal kezdtünk, szinte bravúrnak mondható, hogy egyáltalán hosszabbításra tudtuk hozni a mérkőzést.  Teljes gőzzel a pontvadászatra lehet koncentrálni…

( A kispadot elnézve, ha a simoni gárda meg is veri a döntőben a Vasluit, az UEFA nem biztos, hogy engedi mérkőzést rendezni az Europa Leaguben. Így hát lehet, hogy nem veszítettünk semmi)